Újratöltve
A blog elköltözött.
Szeretettel várlak itt.
Eszter
Hosszú hallgatás után szólalok meg..........:)
Előszó
(Elöljáróban jegyzem meg, hogy az alábbi bejegyzést még július végén írtam a benti gépen, ahol nincsenek ékezetek. Eddig tartott, míg kijavítottam magyarosra…..Némely része már vesztett is aktualitásából….)
Iszonyatosan régen nem írtam, több, mint két hónapja. Ennek főkent az az oka, hogy 0=zéró=semmi az energiaszintem és az időm. Ráadásképpen bejött egy árnyoldala is a számitógépen is végzett munkakörnek: utálom szabadidőmben IS a képernyőt bámulni…..
Telik a nyár, sokat strandolunk. A gyerekeken abszolút érződik, hogy több időt igényelnének velünk, szülőkkel is. Cukik, mikor elszomorodnak, hogy megyek dolgozni déutánonként, de facsarja ez az én szívemet is.
A melóhely vicces egyébként. Két hónapja, mikor visszajöttünk Mo-rol, annyira szórakoztatónak találtam, hogy el is akartam kezdeni egy különbejáratú blogot Waczak Szálló címmel:) Most valószínűleg egy külön blogbejegyzés lesz belőle, főként a fentiek miatt.
Igazából különös, hogy bár már több szálloda managementjének, értékesítőinek tartottam tréninget, magam meg nem dolgoztam hotelben. Hát, valljuk meg, ez egy külön világ, most már értem. Azt hiszem, mindent egybevetve jó dolgom van, és szerencsének mondhatom magam, mert végül is nem nehéz a munka, kedvesek a kollégáim, és a vendégek 90%-val is jól kijövök, szeretnek szerintem.
Waczak Szálló
A szálló maga tulajdonképpen egy nagyra nőtt és előkelő B&B, vagyis Bed&Breakfast, panzió, 24 szobával és 3 lakosztállyal. Az óceánparton fekszik. Esténként különösen nagyon romantikus a verandán levő bárban üldögélni, előtted a tábortűz, kivilágitott, fűtött medence, kezedben egy kellemes koktél, finom zene hallatszik, és mondjuk épp holdtölte van. Tiszta giccshalmaz, pedig a holdtölte kivételével minden este előfordul:)
Az elején mindenféle munkát végeztem, amit adtak. Voltam mosogató, pincér, szobalány, mosodás, csak karbantartó nem:) Végül, június végétől esti műszakos vagyok a recepción. Nem volt rossz ez igy, hiszen mindenből kaptam egy kis kóstolót. Sőt, voltak emberek, akiket én, a nagy tapasztalt tanítottam be, vicces, mi?
Lehet, hogy néhány pesti barátnőmnek degradáló lett volna az előbbi alantas munkákat végezni, de én tulajdonképpen élveztem, meg a takarítást is, komolyan! Először is, örültem, hogy dolgozom, értékesebbnek éreztem magam. Másodszor felnőttek között lehettem. Harmadszor is produktiv voltam. És van meg egy negyedik is, amit kissé szégyenlősen emlitek. Talán emlékeztek meg az Amerikai Szépség cimű remek filmre, mely úgy kezdődik, hogy Kevin Spacey ujságiróként melózik, kirúgják a munkahelyéről, s felcsap a McDonaldsba dolgozni pénztárosként. No, ekkor voltaképpen egy pozitiv változás kezdődik az életében. Sokkal kevesebb a felelőssége, tudja mettől meddig terjed a munkája és a munkaideje, stb. No, ez énnekem is nagy fellélegzés:) Voltaképpen tiz évet vártam egy hasonlo munkakörre, hehe.
Az egyetlen `rög` ebben a fene nagy szállodabizniszben a fönöknőm. Szerencsére nem túl gyakran találkozom vele. Kb. 30 körüli, erősen elhízott, nem túl vonzó ugyanakkor szakmájában végtelenül profi hölgyemény. Rendkivűl elbájoló tud lenni a vendégekkel, sőt néha velem is kedves. A szállodához pöpecül ért, az emberekhez kevésbé. Finoman szólva könnyen lesz indulatos rém apró dolgokon képes irtóra felhúzni magát, ilyenkor ajtókat csapkod, kiabál, örjöng ( persze profin, sosem a vendégek elott). Az alkalmazottakkal úgy bánik, mintha mindenki az utolsó lábtörlője lenne. ) Engem ez annyira nem zavarna, láttam már főnököt, durvát, de viselkedése számomra a legtöbbször teljesen kiszámíthatatlan.
Életünk azóta
Visszaérkezésünk után két hétig Samuval voltunk hármasban, élvezte persze a kiskirályságát a pasi rendesen. Ez egyébkent nekem is nagyon pihentető volt agyilag, főként a két hét pesti és római kiruccanás/rohanás után. Ekkoriban főként fizikai munkát végeztem egyébkent, volt úgy, hogy 19 napig folyamatosan szünnap nélkül. No, ez egy kicsit húzós volt, nem szokta a cigány a szántást. Megúsztam két terhességet lábdagadás nélkül, de ezt az első húsz nap egyikét sem....
Utána jött Anyu a két lánykával, akiket persze már alig vártam. S akiknek folyamatos csiripelése nélkül oly kihalt és csendes volt ez a ház..... Akkor már kezdett meleg lenni. Anyut meg persze semmivel nem lehetett lebeszélni a folyamatos munkavégzésről... Ugyhogy mosott-főzött-takaritott-vasalt- mikor mit kellett. Mondjuk az jó volt, hogy igy nekem nem volt folyamatos otthoni második műszakom, és sokkal többet lehettem a gyerekekkel, mikor nem dolgoztam.
Ezek után július 4-én érkezett meg Laci apósom- egy lábon kihordott infarktus és egy kórházi beavatkozás után. Nem rejtem véka alá, hogy egyáltalán nem voltunk nyugodtak, mikor mindezt - két nappal érkezése előtt- megtudtuk... Azóta pedig itt van. A gyerekek imádják, szétszedik, ő meg angyali türelemmel bírja a megpróbáltatásokat.
Az időjárás pont az ellentéte az április elejei hóviharoknak. Igaz, mégcsak szinte három hónap múlt el, de rettentő meleg nyár lett. Remélem, hogy senki nem kap hőgutát.. Sokat strandolunk, dehát sokszor víz mellett is kizárólag árnyékban lehet kibirni. S mivel a gyerekeink nem abbol a köldöknézegetős-elüldögélős fajtából vannak kifaragva, sokat nem szabad napon hagyni őket, 1 körül mindig hazajövünk- a tuti árnyékba.
Míg az elején viccesnek találtam ezt a munkát, most kezd kitörni rajtam - egy valószinűleg az alvásmegvonás okozta is- egyfajta fáradtsággal vegyes fasultsag, remélem nem tart soká:)
Gyerekek
Számomra a legnagyobb talányt most Lillus jelenti. Ez a nő szép lassan a fejünkre nő, totál ezt érzem. Irtó okos, véleményem és az igazság szerint is 4,5 éves korára 16 betűt ismer, és le is ír. Minden nap számolgat valamit, de úgy mintha 6 éves lenne, lehet ebben persze egy kis Samu utánzás is:) Szóval az a nehézségem a kisasszonnyal, hogy irtóra hisztis lett.
Persze-persze számitottam én arra, hogy valami meg fog változni, ha visszajönnek a pesti kalandtúrájukról, de ez most különösen sok türelmet igényel tőlem. Először is irtóra fel mindenfele rovartól, amelynek itt házunk táján van valós alapja is- gondolva a karfiolnagyságúra megdagadó hangyaharapásokra, meg fekete légycsipésekre... De szinte fóbiás hisztit tud ezekből csinálni. De sokszor rovar sem kell, csak éppen nem tetszik neki valami, vagy legtöbbször nem akar megenni valamit és ezért kezd fülsiketitő visongásba. Ilyenkor adnám be a ruhatárba- ahogy ezt egy régi csoporttársam mondta volt, akinek már egyetemista korában volt gyermeke.
Ugyanakkor azt is megértem nála, hogy mivel 1. Grétinek több eu. gondja is volt mostanság, 2. Gréti jobban, egyenesebben tudtodra adja, hogy igényli a testi közelségedet, ezért valószinűleg most kevesebbet kapott belőlem az utóbbi időben. Ráadasképpen ugye három hétig nem is látott, és most is nélkülem van délutánonként...
Gréti bébi továbbra is megacuki, folyamatosan nyomja az észvesztő sztorijait néha eredeti dallamokkal megspékelve. Mostanában nagyon sokat fejlődött a kézügyessége, komoly jeleneteket rajzol le. Nagyon anyás, ragaszkodik hozzá, hogy együtt menjünk valahova-persze csak és kizárólag egyedül vele. Ennek szép példái azok a rajzok, amelyek a két lányommal engem ábrázolnak. Jómagam a félpapirlapot kitöltöm, ölemben Gréti jó tiz centisen, és a lap alján valahol kb. félcentis nagyságban mint egy kisegér meg ott cincog Lillus is............Hát, ez az ő világképe:) Szegénykémmel voltak bajok, mert most éppen egy hüvelygyulladáson vagyunk -megint - túl.
Ezenfelül, vagy mellett továbbra is van ez duzzanat a talpán, amiről Pesten kideritették, hogy egy vénagyulladás, és kb. egy hónapig tartana a kezelése. Most éppen nincsen akut fázisban, de rettegek tőle, ha megint kezdődne, mert akkor nem hajlandó rálépni....
Samu meg igazi nagyfiú, most hogy már tud írni és olvasni. Ez utóbbi folyományaként a vakáció első napjaiban elolvasott egy 200 oldalas angol nyelvű könyvet ( Charlotte`s Web, itt híres gyerekkönyv). Nem kis teljesitmény ez egy olyan gyerektől, aki még csak most megy első osztályba, szerintem. Ajánlottuk neki, hogy menjen gyerektáborba, de nem szeretne, én meg őszintén szólva nem erőltetem, hiszen egyrészt nem szeretném `kidobni` otthonról, másrészt meg nem szeretném ha féltékeny lenne, hogy a csajok meg otthon maradnának. Ráadasul most itt van imádott nagyapukája is, hát hadd bulizzanak, mindketten élvezik, s ráadásul egy fillérbe sem kerul:)
A tanév végeztével láttam Samun, hogy igen fáradt, de a vakácio kitörtével, ezen sikerült segiteni, most megint ereje teljében van, Ezen a nyáron is sikerult bőrszínt váltania, s megint bekerült ezzel a szőke cigány kategóriába, eléggé jóképű a gyerek, nem mondom:) Úszik, mint az angolna, futkározik es ami a legújabb, különböző szerepjátékokat játszik számtalan dinoszaurusz bábjával. Sikerült egy hétrészes történetet is kiagyalnia, amit le fog kelleni számára videóznom, hogy megörökítsem az utókor számára. Mondanom azt hiszem nem kell, hogy a háromeves kori mozdony és vonatimádatat, tavalyi állatismeretét ezerrel fejeli a dinoszaktudása, és mindenkit kenterbe ver milyen apró részleteket tud arról a korról és az állatok felépitéséről, fogazatáról, étkezéséről. Jöhetne hozzá a National Geographic is tanulni, komolyan!
Utószó
Igérem, hogy folytatom hamarost, sok a téma, s kevés az időJ. Vagy élek, vagy írok, így van ez, no.
Május 25 van szerda:)
És nagyon nagy a csend.
Ennek az az oka, hogy a csajok nincsenek itthon. Hanem otthon vannak. A nagy Magyarországban. S nagyon hiányoznak. Csilingelő kacagásuk, tépelődő visongásaik messze-messze az Óperenciás tengeren túl. Hát mi lesz most igy énvelem?
Gábor dolgozik. Samu suliban.
Reggeliosztás, mosogatás, ebédek bekészítése megvolt. Miután megfőztem egy jó nagy adag töltött káposztát feneketlen gyomrú elsőszülöttem kívánságára, rendbe hoztam a fürdőszobát, végre kipakoltam a saját cuccaimat, áthúztam az ágyunkat, felnyaltam a konyhát és egyebek, irtó fura érzésem lett. Van időm!!!!!!!
Na, ez már régen volt. Persze most hétágra süt a nap, és mindjárt ki is megyek, dehát kénytelen voltam ledőlni cseppet, mert megérdemlem:)
No, ekkor előkerült a számítógép, a drága, és fenyegetően rámnézett, hogy most osztán Eszterke irjál már egy pár sort arról, hogy miként is érezted magad odahaza. no, jó, megteszem nyöszörögtem feléje.......
Összefoglalva: jól:) Részletesen nem írom le, mert agyzsibbadásban purcanna ki rögvest az, aki elolvassa azt a táblázatrendszert, mely 14 napunk eseményeit részletesen tartalmazza.
Az első napokat kábé turista-mentalitással töltöttem. Figyeltem az új építkezéseket, a KÖKI-n épülő csodamonstrumot, a szépséges Margit-hídat, a szép napsütést, a vidám COmbinokat. Élveztem az ismerőseim, rokonaim, barátaim szeretetét, amelyet felém/felénk sugároztak. (Tisztára meg is lepődtem, komolyan, mert én már elszoktam attól, hogy a gyerekek jelenléte nélkül is igazi figyelmet, vagy gondoskodást, kiszolgálást kapjak. Viszont több barátnőm is finom vacsorával, kedves szavakkal várt, csak engem! És ez nagyon megmelengette a lelkem, hát megérdemlem én ezt? )
Ugyancsak az otttartózkodásunk elején elég sok elintézendő akadt. Nagykövetségen új vízum, fogorvos(ok), szemorvos, bőrorvos, nőorvos, Sami beiratása a magyar iskolába, lakásunk alkalmi szemrevételezése, satöbbi. Ezek is meglepően simán mentek, kivéve Gábor adóbevallását, amit persze utolsó pillanatra hagyva éppen csak begördült a postára......:)
Ezután jött a szülinapi ajándékom kedves férjemtől 4 nap Róma formájában. Csodás volt, napsütéses, jó hangulatú, romantikus.
Vissza Budapestre ezek után jöttek a rokony és barátrandik dögivel újfent. Több randim volt, mint két év alatt együttvéve. Csak kapkodtam a fejem, kell még legalább két hét mig leülepednek az események....
Sajnos sok dolog kimaradt. Nem jutottunk el kedvenc zsinagógánkba, nem tudtunk mélyebb beszélgetésekbe keveredni kedves családtagjainkkal, nem futottam a Margitszigeten, kimaradt az antikváriumtúrám, nem mutattam meg a gyerekeknek az Óbudai Szigetet és az Egri várat, ahogy megígértem....Hát, remélem, jövőre majd sikerül........ Sokszor örültem, hogy pár órát még tudok aludni is. (Ja azt még nem mondtam, hogy a jetlag mellet, komolyan beteg is voltam az elején, antibiotikum kúra ezerrel.....)
Egy alkalommal sikerült jópár órát Samuval kettesben és két délelőttöt is Grétivel kettesben töltenem. EZ nagyon kellett már:) Sajnos Lilluskám megint kimaradt a pikszisből, remélem, ha visszajönnek, akkor eljön velem néhányszor a közértbe a lány, mert azt imádja:)
Persze a szívem szó szerint majd megszakadt, hogy a lányok otthonmaradtak....... Igazából tudom jól a fejemmel, hogy jó kezekben vannak, és ottlétük minden percét élvezni fogják. Dehát mit tegyek, ha hiányoznak, na? Kis tubicáim.
Samu viszont irtóra élvezi, hogy átmenetileg egyke. Huncut, rakoncátlan, virgonc a javából. Próbálgatja az uj családi felállás határait, hogy kinél meddig mehet el. Eszméletlen egy kölyök:)
Persze, mi tagadás, én is élvezem a nyugalmat, és próbálok előre pihenni egy kicsit. Ma meg holnap nem dolgozom, viszont helyett hétvégén végig és felváltva reggeli ( 7-3) és délután (3-11) műszakokban. Remélem, hogy bírni fogom, egyelőre nagyon új az egész. A szállodai szoftver, az elvégzendő feladatok egymásutánjának rendje, az értékesítés módja................Hú, van mit tanulnom........... Ja és persze mindeközben elég rendesen érzem, hogy nem fog az agyam. Régen egyszer elolvastam valamit, azt tudtam nagyjából. Most meg............... Atyaég, lehet valahol agyat mostani, csiszolni, fényesiteni????????????????? Remélem, beleszokom, mert nem szeretném magam elküldve látni, meló nélkül, pénz nélkül........................
Szóval, próbálom majd a legjobbat nyujtani, csak sikerüljön.............!
Most pedig kimegyek kicsit napozni, amig lehet...( Állítólag a rend kedvéért itt két hétig esett az eső, míg elvoltunk.)
Puszilok mindenkit!
E.
Bella Italia i Hungaria:)
Igérem, hamarosan irok. Most még kicsit pihegek a 14 nap rohanós eseményeitől, a visszaúttól, a jetlag-től..... Holnap meló reggeltől.......
Addig pedig nézzétek a római képeket itten.
A pestieket pedig itt. Ha van még valakinek képe rólunk, várom szeretettel a linkjét:)
Előre is köszi és szép napokat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A második év végén:)
Május 1-én volt két éve, hogy megérkeztünk Bar Harborba, s valahogy eszembe jutott, hogy kéne valami összefoglalószerűséget firkantani. Két év is elmult, szülinapommal majdnem egybeesve, plusz holnap indulunk haza két hétre, az ember lányának ennyi is elég, hogy töprengeni kezdjen.
Előzetesen azért megjegyzem, hogy messze nincs bennem az a fajta menekülésszerű honvágyérzés, mint tavaly ilyenkor. Várom, hogy Magyarhon szép tájait, kedves embereit újból láthassam. Minthogy azonban nem érzem már magam rosszul, vagy irtózatosan elszigetelve a három gyerekemmel, ezért nem is szeretnék menekülésszerűen távozni.
Két év alatt színes érzelmi hullámvasútban volt részem, most úgy érzem, hogy a dolgok pozitiv oldala van itt túlsúlyban. De nézzük csak meg részletesebben:
- Megerősödött bennem, hogy mi a fontos. Akárhogy is nézzük, itt sikerült igazi családdá érnünk. Az igazán értékes dolgok: a család, a gyerekek és a házastársi kapcsolat.
- Itt van idő. Beszélgetni. A gyerekekkel a jelenben lenni, figyelni rájuk. (Nem mobiltelefonálni az utcán, játszótéren, nem trécselni. Velük lenni, rájuk irányítani az össszes figyelmemet.)
- Itt minden lassabb. Minden befelé fordulóbb.
- Van idő hallgatni és meghallgatni.
- Van időm olvasni, és van időm írni:)
- Elementáris a természet ereje, ilyet soha nem tapasztaltam a magyar fővárosban. A hideg, a szél, az óceán, a hó sokkal erősebben befolyásolja az ember életét.
- Az emberek kedvesek, türelmesek.
- Normális, emberközeli az ellátás mindenből. A kórházi ügyelet 2 perc autóval, nem kell várni, és nemcsak a gyerekekkel viselkednek embermódra, hanem a szülőkkel is ( ez nekem újdonság volt, már nem az:). AZ iskola és óvoda gyalogtávolságra van, és ezeket én tiszteségeel le is gyalogolom, nap-mint-nap, hétről hétre. A közért, posta, gyógyszertár hármasához sosem laktam közelebb..... Az edzőterem is 10 percre van gyalog.
- Vannak olyan dolgok, amiket otthon vagy nem ismertem, vagy nem szerettem. Itt viszont megimsertem és megszerettem:) Ha nekem öt éve azt mon dta, hogy zellerszárral fogom tunkolni a humuszt, konkrétan körberöhögöm, pedig itt tényleg igy van. AZtán ilyen még a kukoricacsipsz, amit otthon is láttam már, de elég drágán. A teljes kiőrlésű sütikből, ropogtatnivalókból léteznek finomak is!!! Úgy általában azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy sok amerikai irtózatosan kövér, hiszen nagyon finom kajáik (is) vannak és számukra meglehetősen olcsón. Lásd pl. a hús ára, amely jóval olcsóbb, mint a sajté, vagy akár a zöldségekét. Aztán persze ki tudja, hogy az a hús hogyan, miként készült.....
Persze-persze, gondolhatjátok, kolbászból van itt a kerítés....:) Egy csomó minden nincs például, vegyük is sorra:
- Nincsen dudálás, kapkodás, káromkodás, agresszió, türelmetlenség, dugó az utcán, a közlekedésben.
- Nincs kivagyiskodás, felvágás, lenézés, faarcú emberek a közlekedési eszközökön.
- De nincsen nagyon kultúrális lehetőség sem a hosszú tél alatt még az egyetlen mozi sincs nagyon nyitva.
- Nincsenek rokonok, barátok is csak mostanában kezdenek lenni......
- Nincsen magyar zene, táncház a gyerekeknek, tévé, rádió és filmek.
- És persze nincsen Túró Rudi, egyszerű túró körözötthöz, túrógombóchoz. Magyar paprika a lecsóhoz. Nincsenek olcsó zöldségek. Nincs kifli a mákos gubához. Nincsen olcsó mák, dió és finom helyi gyümölcsök az egyetlen kékáfonyán kívül.
És csomó olyan dolog viszont van, ami nekem nem annyira szimpatikus:
- A legfontosabb ezek közül, amit szerintem, ha száz évig élnék itt, sem tudnék megszokni: a rettentő hosszú, hideg és havas tél.
- Az emberek kedvesek, de távolságtartóak. Ezenkívül, aki hosszabb időt eltölt ezen a szigeten, úgy vettük észre, hogy egy kicsit becsavarodik. (Pl. felesleges bármi randit megbeszélni, az ugyis máskor, máshol lesz, ha lesz, de inkább elmarad.)
- Irtó nehéz egész évre szóló munkát találnom, és ez keserves tapasztalat számomra.
- Az Amerikára oly jellemző pozitív visszajelzések itt is megvannak, de valahogy képtelenek az emberek a negatív tapasztlataik visszajelzésére. Ha pl. mérgesek rád valamiért, akkor inkább nem beszélnek róla. EZ furcsa nekem.
Ezek jutottak eszembe most. Holnap indulunk, most reggel 5 óra, nálatok 11. Kezdődik az utazási lázam:) Remélem, sikerül kicsit lenyugodni, és normálisan összepakolni. Most legalább egy kicsit úgy érzem, hogy a tapasztalataimat legalább összepakoltam. Most pedig jöhetnek a csomagok! Indul a mandula:)
111, 103, 101
Ennyi centisek a gyerekeim. Első Samu, aki korához képest kicsi, hallottam már 128 centis hatévesről is. Mentségére legyen mondva, hogy én is rettentő kicsi voltam, osztán mekkora batár lettem:)
A fenti számokból már látszik, hogy a csajok egyáltalán nincsenek lemaradva. Konkrétan, Grétike Samunak a tavalyi cuccait hordja büszkén. Cipőjét, polóit......
Lillus pedig teljesen rendben van, annak ellenére, hogy a legegészségtelenebbül eszik ebben a kis családban:)
Most pedig jöjjön néhány szösszenet mindegyiktől.
Sami elkezdte amerikaiasan ejteni a magyar szavakat. Thudhom. Khetthő. Van benne egy kis debrecenies íz is egyébként:) Nagyon vicces. Néha nem állom meg, hogy ne mosolyogjak rajta, pedig tényleg nem kinevetni szeretném. Valószinűleg ez egy teljesen természetes következménye a két nyelv és olvasástudás elsajátitásának. Ha azonban bárki gúnyolódik rajta, nagyon ki tud rajta akadni, vigyázat!
A legviccesebb az volt pár hete, mikor hétvégén a két kiscsaj csendes pihenőt tartott fent az emeleten, én mosogattam, és Sami lejött, s megszólalt: "Anya, akkor én most kiveszem az órámat!" ELőször nem is annyira figyeltem oda, s tényleg a szavak konkrét magyar jelentésére gondolva azt hittem, hogy kiveszi az óráját. Majd nem csinált semmit. EKkor Gábor kérdezett rá, hogy mit is mondott. És ő az angol "I'll take my time" (nyugizok egyet, kb.)kifejezést igy forditotta le nekünk az okos kis buksijával:)
Természetesen a legmókásabb angol sületlenségeket Gréti tudja produkálni. Ő ugyanis meg van arról győződve, hogyha egy magyar szót amerikaiasan ejt ki, akkor az tényleg angolul van. (Ömérikában lhakhom, Ber Hárborbhen= szerinte ez egy angol mondat::)))))
További vicces szövegek tőle:
Bringáznak a lyányok, Grétike lemarad velem, s egyszer csak megszólal: "Anya, lemardtunk, mint a borosüveg!" ( Borravaló helyett:))))
AZ elmult hetekben kiütések jelentek meg először Grétin, majd Lillán is. GRéti esetében először a helyi bárányhimlőjárványra gyanakodtunk. Mikor megjelentek a pöttyök Lillán is, akkor megszólal: "Akkor ez is báránycsípés a Lillucin?"
Lillus se marad le ám: Az utóbbi időben többször megvitattuk a falra hányt borsó mondás tartalmát a lányokkal. Lillával sperünk fel a konyhában, segit tartani a lapátot, közben éppen szólok Grétinek, hogy ö is kezdjen már magával valamit, segitsen. Ő meg csak ül a szoba közepén, szopja az ujját és könyvet olvasgat. Erre Lillus megszólal: "AKkor anyu, ez is most falra hányt borsó lenne volna?"
Gábor Sani Diegoi képei tavaly decemberből:)
tényleg csak keveset kellett várni, mig felkerültek a hálóra, a telefonnal készült képek. Itt lehet megtekinteni:)
kevés az idő........
............írni-olvasni-gondolkodni.
Nem gondoltam volna pár hónappal ezelőtt, hogy két párhuzamosan futó fejlemény ennyire hatással lesz az időbeosztásomra.
Egyrészt a csajok nem alszanak már délután, vagy csak minimálisat pihennek- sokszor ez nekem is "jár":) Másrészt meg, amikor hétfőn-csütörtökön oviban vannak, akkor járok a kórházba érdekfeszítő munkámat elvégezni.
Mire csütörtökön hazaérek, jön Hannah, aki magyarul tanul tőlem. Őhozzá mult héten csatlakozott Nick is, aki magyar szülők gyermeke, 30 körüli fiatalember, és itt lakik a szigetünkön. Nick egész jól beszél, s szinte mindent ért, viszont fogalma sincs a nyelvtanról. Hannah ügyes a nyelvtanban, gyorsan tanul és jó a nyelvérzéke. Lassan én tanulok tőlük:)
Naszóval mindeme fenti dolog azt eredményezi, hogy nincs időm semmire, de főként blogot írni. Ha meg van mégiscsak kicsikarok szabadidőt, akkor azt ágybéli olvasással töltöm. Kövezzetek meg érte:)
Most ezeken kivűl még azon aggódom, hogy véletlenül nem bárányhimlő-e az, ami most végigsöpört két gyermekemen. Meglássuk.........
Ja, és mindeme fenti dolgok ellenére most kezdtem el egy másik blogot, már a saját honlapomhoz kötve. Még nem tökéletes, de a koncepció megvan:)
Tehát, ezentúl ide Zolihaver elnevezésével "babablogot" fogok irni, a másikra meg "gondolatblogot". Ha még van:) Mármint gondolat.
Megyek alvadni.
Szeretettel,
E.
SAMU 6!!!!!!!!!!!
Csak egy sztorit leirok, mert egyszerűen ki kell irnom magamból, mit produkálnak ezek a Kisemberkék.
Péntek este vagyunk, ugyan gyertyagyújtás előtt, de már gyerekek pizsiben feszitenek, szivárognak lefelé a fürdés után.
Teszek-veszek-motyogatok.
Hallom, hogy Grétinkó dúl-fúl mérgében, mert már nem nézhet DVD-t aznap.
Mondom neki félvállról, hogy: "Beszéld meg ezt Istennel!"
Teszek-veszek-motyogatok.
Gréti tök komolyan odajön hozzám, csipőre teszi akezét, és beszól: "Dehát hogyan, nincs itt a szobában!" Elájulok, a kis primadonna. És ezzel nincs vége.
Teszek-veszek-motyogatok.
Samu válaszol Grétinek: "Gréti, dehát Isten mindenhol ott van, és lát minket!" Döbbenet ezerrel.
Teszek-veszek-motyogatok. (Szegény gyerek szuperegoja übererős, morfondirozok magamban:)
Közben ezek ketten a nappaliban egy szerepjátékot kezdenek el játszani, melyben Gréti szól Istenhez, kérdően, s Sami "továbbitja" az üzenetet célzottan:)
Sami vissza is szól, továbbitandó a választ Grétihez: melyben összegzi, hogy mit tilos tenni szombaton.................................
Ezekért a pillanatokért érdemes gyereket vállalni:)
update
Olyan ritkán irok mostanában és annyira régen nem irtam már arról, hog ymik az ujdonságok, hogy ég az arcomról a bőr........................... Ezért most próbálom összefoglalni az elmult hónapok eseményeit.
SAMU
Döbbenetes, hogy mennyit tanult angolul a kissrác, gyakorlatilag el tud beszélgetni a kis társaival. Az olvasás terén mind magyarul, mind angolul szerintem ott tart, ahol az elsősök ilyenkor Magyarországon, tehát egy évvel előrébb. (De nemcsak ő, a társai is....) Ez főként abból a szempontból elgondolkodtató, hogy szinte minden otthoni szaktekintély egyetért abban, hogy nem ajánlott az írás-olvasás az oviskorúaknak.....
De visszatérve Samira. Nagyon élvezi az úszást, általában rábeszél minket, hogy az úszásóráján kivűl még egyszer elmenjünk úszni hetente.
Múlt héten elkezdett zongoraórára járni, s szerintem élvezi a kalimpálást, bár nem kottából játszanak, hanem az egész számokhoz társítják a billentyűket. örömmel fedeztem fel, hogy a zonginéninél Bartók Gyermekeknek kottái és a Mikrokozmosz is megtalálható, ugyanúgy, mint Liszt Fecó a falon bekeretezve:)
Néhány héttel ezelőtt egy házibulira hívtak bennünket, amely egy erdei házban volt. A hangulatos épület mellett kivilágított (!) teljesen profi jégpályát építettek a házigazdiék. Itt volt a buli, zenei aláfestéssel és tábortűzzel megspékelve táncoló hópelyhek kíséretében. Elég jó volt:) Naszóval, Sámuel fiamnak és magamnak kikölcsönöztem korit az alkalomra, és igen jól szórakoztunk:) Samu csetlett-botlott ugyan, igazából lépegetett inkább, mint csúszott, de igazán élvezte, sőt! Egy óra elteltével megfogta a hokiütőt és beállt játszani a többi ( nagyobb) gyerek mellé..... Aszittem elájulok, komolyan!
A tanitó nénije néhány hete emlitette, hogy Samu egy felmérést fog késziteni számitógépen a közeljövőben, ez meg is történt. Úgy sejti ugyanis, hogy értelmes a gyerek. (Hihi, én is, de hát elfogult vagyok:) Szóval itt abból vonnak le egy ilyen gyermekről következtetéseket, hogy mennyire gyorsan sajátitja el az ismereteket. Igy aztán ezt a felmérést bizonyos időközönként megismétlik, s ha eigazolódik a tannéni sejtése, akkor Samuval jövő évben a szokásos sulis teendőkön kivűl egy extra fejlesztő tanerő is foglalkozni fog. Ennek igazán örülök:) (Hogyan tudnám ezt otthon elintézni........................?)
A fenti dolgok fontosak ugyan, de számomra mégis az a legfontosabb, hogy miként érzi magát a bőrében. Jelentem: jól, szerintem! Vidám, mosolygós, persze az úgy tűnik szokásos iskolai súrlódásokkal is megküzdve:)
LILLUS
Ez a kis nőci egyre komolyabb színésznő, komolyan. Azt hogy bármely felnőttet egy perc alatt elvarázsol kacér mosolyával és szempillarezgetésével, azt ugye eddig is tudtuk. De azt, hogy mit képes csinálni számunkra jelentéktelennek tűnő célokért- pl. kedvenc mese a youtube-on, méz, nutella, lekvár és csoki- az elképesztő. SZéles mosoly bevet, harc, kiáltások, majd hiszti, s végül totálisan komoly krokodilkönnycseppek................. Hát, bírjon az ember kemény maradni, na!
Egyébként pedig ő is rendesen fejlődik:) Samu megtanította kettesével számolni, most ezt rendesen elmondja többször is napjában. Elég sokáig képes számolni egyébként....... A betűk legtöbbjét felismeri, saját nevét leírja- persze sokszor pont a tükörképét:) Egyébként, ha meglát egy két-háromjegyű számot, akkor magától azt is többnyire forditott sorrendben olvassa: pl. 48 szerinte nyolcvan-négy. Szerintem, lehet, hogy ez a balkezesség miatt van:)
Továbbra is szeret társasjátékozni, kártyázni, memóriázni, és akár 100 darabos puzzle-okat is kirakni. Igencsak kitartó, alapos, akár a papája. (És ugyanolyan visszafogott a tempója is, hihi:) Az öltözködéssel mindenki többszörösen megelőzi. Viszont ő meg tudja kötni a sálját, mig kedves húgocskája nem:)
Az úszás neki is nagyon tetszik, már un. buborék nélkül nyomja, csak egy műanyaghurka van a vállai alatt. A korizás viszont megijesztette, én meg nem erőltetem.
Jókedvével, kedvességével az ovinénik többségét elvarázsolja. Sokat ért angolul, sőt hevesen bólogat, ha kell. Sőt néhány francia szót is megtanult.......:)
Érdekes módon neki sokkal gyorsabban ment az ovis beilleszkedés, viszont kábé egy hónappal ezelőtt elkezdett irtózatos hisztiket művelni reggelente...... ( Lehet, hogy ennek viszont imádott MAgdi nagyijának távozása is közrejátszott, nem tudom.....)
GRÉTINKÓ
Mostanában benne elég rendes nyugtalanságot érzek. Általában oroszlán oldalát mutatja. EZ azt jelenti, hogy igy mutatkozik be, és játsza is rendesen az oroszlános viselkedést. Nem kispályán:)
Persze Szegénykémen nem lehet csodálkozni, mert a december-január nem éppen békésen telt számára egészségügyi szempontból. A talpán van egy dudor- most jóval kevésbé látszik- amely december közepére úgy bekeményedett, hogy nem volt hajlandó rálépni. Persze én jól beijedtem, röntgen, ultrahang, egyebek............ Azóta visszahúzódott, nincs panasz. ÉS persze az orvosoknak- három szaki látta- fogalma sincs mi a fene lehet ez a dudor. Na, majd otthon megnézetem, jól, csak addig ne legyen baj.
Na, és ha ez nem lett volna elég, egyszer még este, mikor Anyuék itt voltak, be kellet vinni az Ügyeletre, mert Grétusnak hüvelygombája lett. Nőtársaknak nem kell bemutatni, férfiak képzeljék ezt, hogy egyfolytában vakarózniuk és pisilniük kell egyszerre........... Elég gáz volt...........
No, ezek elmúltak, de úgy érzem, hogy még a nyugtalanság nem. Nehezen köti le bármi, amúgy is csapongó figyelmét. Ez alól persze az áhitattal hallgatott mesék és a számitógépen vagy DVD-n látott filmek erős kivételt képeznek:)
Rajzai mostanában oroszlánokról szólnak, különböző szinekben és arckifejezésekkel:)
Gyorsan elkészül, öltözködéssel, fürdéssel, dehát annál bohókásabban néz ki utána. Nem ritka, hogy kacsalábon marad rajta a csizma- Anya, dehát nekem igy kényelmes!- , sál a derekán landol, ilyesmi.
Van egy új szokása, amit szeretnék egyszer felvenni videóra és embertársaimmal megosztani, mert ezek láttán egyetlen depresszióra való gyógyszert sem kéne felirni. Maga Gréti a gyógyir helyette! Szóval, este meseolvasás után, fogja, behozza a fürfőből a fellépőt, elhelyezkedik rajta, s elkezd ő mesélni, úgy , mint a nagyok. Naggggyon komoly, betojnék a nevetéstől, ha olyankor már nem lennék sokszor kilőve:)
Még egy dolog, amit mostanában mindhárom gyerekem imád: ez pedig a 4-5 méteres hóhegyek megmászása. Nem kell kori, nem kell szánkó, csak az általuk vulkánnadrágnak hivott orkánnadrág, s aztán jöhet a csúszás, juhé!
GÁBOR
Legkedvesebb férjem tovább halad a melójával, s december elején San DIegóba is elutazott egy másik laborba is az eredményeit bemutatandó. REmélem, hogy továbbra is igy halad, s nemsokára írásban is bemutatja eredményeit:)
Most folyamodott vizumhosszabbításért, mert különben tavasszal lejár az itt-tartózkodásunk lehetősége. Remélhetőleg még egy évig, 2012 májusáig itt maradunk.
Néhány hete tett egy gyors utat Bostonba, s másnap vissza, hogy a magyarországi magánnyugdijpénztári befizetése ne vesszen el..........
MAGAM
Néhány hónappal ezelőtt voltam egy pszichógus előadásán, melynek a cime a "Spiritualitás szerepe a gyógyulásban" volt. Igen élveztem, mind az előadó, mind a téma miatt. Többen voltak ott a helyi kórház önkéntesei közül. Igy aztán odamentem hozzájuk, s megkérdeztem, hogy miként lehetnék jómagam is önkéntes. Segitettek, s máris, három hónap után, tíz internetes tesztelésen, egy erkölcsi bizonyitvány beszerzésén és többórás tréningen túl, a mai napon voltam először is ily módon segiteni.
SOk helyen dolgoznak egyébként önkéntesek a kórházban, többen például haldoklókkal foglalkozó Hospice osztályon.
A végzettségem okán viszont rákérdeztek, hogy érdekelne-e egy igazából irodakukac meló, amivel itteni "kollégáimat" tudnám segiteni.
A helyi kórháznak vannak rendelői, az egyik ilyen a "Behavioral Health" nevet viseli. Gyakorlatilag pszichológiai- pszichitáriai- addiktológiai rendelés folyik benne. Az adminisztráció hihetetlenül részletes, és folyamatos lemaradásban vannak. Ide osztottak be. Ne kérdezzétek, hgoy milyen a meló. Ha fizetnének érte, nem tudnának olyan sokat fizetni, amiért elvállalnám..........:) de talán tanulok belőle, így fogom fel:)
Szeptember környékén találkoztunk egy fiatal lánnyal, Hannah-val, aki a szomszéd kislányra vigyázott. Kiderült, hogy zenész, komolyan brácsázik, és szeretne Magyarországon tanulni. És szeretne magyarul tanulni:) Igy aztán csütörtökönként eljön ide, pár órát foglalkozunk szeretett anyanyelvemmel, melyet Hannah tiszteletére újból megtanulok:)
A legviccesebb a találkozásunkban az, hogy Hannah-nak van egy ikertestvére, Sarah, és egy bátyja, aki három évvel idősebb náluk. Anyukája pedig pszichológus:) Ennyit a véletlenekről.
Egyébként továbbra is röpizem, jógázom, s nagy kedvencemmé vált a Pilates nevű tornaóra is.
Írtam a csütörtöki találkákról, ezeken is többször megjelentem már, s jól éreztem magam:)
Még egy utolsó gondolat:
AZ elmúlt hétvégén nagyszabású rendezvényt szerveztem: a gyerekek szülinapi buliját:) Most számoltam össze, 18 gyerek volt a meghivottak között, de összesen 60 személy volt, első becslésem szerint..........
Volt móka-kacagás, torta, sátor, lufifújás, tombola régi, megunt játékokból, gulyásleves, Jól kifáradtak az aprólékok, na:)
Megpróbálok majd néhány képet feltenni ide nemsokára:)
Addig is szép hetet mindenkinek, és szeressétek egymást:) Boldog Bálint-napot!
Miért éppen Alaszka?
Emlékeztek erre a sorozatra? Nem biztos, hogy mindenki, számomra azonban nagyon emlékezetes volt. Most már jó tizenöt éve lehetett, mikor ezt a sorozatot otthon látni lehetett. A főszereplője egy kissé mogorva, new yorki zsidó orvos volt, aki munkája révén egy alaszkai kisváros lakója lett. A sorozatban minden szereplő kissé fura, a hó hatalmas, az utcán jávorszarvas járkál, de van valamilyen bensőséges, kedves hangulata az egésznek. Nagyon emberközeli. (Itt van a főcim:)
Most mindez miért jutott eszembe?
Itt ugyanis kezd minden Alaszkához hasonlitani:) A hó olyan hatalmas, hogy életemben ilyet nem pipáltam városban (max. sieléskor az Alpokban...). Három hét óta a következő , rendkivűl változatos időjárásnak vagyunk tanúi: esik a hó- szakad a hó- hófúvás- hideg van irtó hideg- -20 fok- esik a hó - szakad a hó-----------------stb. Tegnap és tegnapelőtt megint sikerült vagy 50 centi körül esnie. Tényleg nem tudjuk hová tenni......... Elképesztő..........
Néhány képet itt lehet kukkolni.
Amikor hideg van, nem lehet kimenni, mert szétfagy az arcod. AMikor esik a hó, akkor meg nincsen ovi, suli, és a hófúvás miatt ne lehet kimenni.......... Szóval sokat vagyunk otthon. Rajzolunk, festünk, gyurmázunk, vágunk, célbadobálunk, társasozunk, kirakósozunk, és filmet nézünk- most a Csipet Csapat és a Jégkorszak a menő........:) Tegnap szerencsére egy kis uszoda belefért.
A múlt hét kicsit sok volt, mert valahogy Samu belecsapott a lecsóba, s sikerült osztálytársakat is idecsábitania:) Aztán, volt, hogy ismerős anyuka csak megkért, hogy vigyázzak már a gyerekeire, mert ugye nincse suli, én meg úgyis otthon vagyok:) Aranyos:) Igy aztán volt, hogy 5-6 gyerek rohangált itt....... 6 nap után kinyúltam..... (Pont Gábor sem volt otthon, mert nyugdijügyet intézett Bostonban...)
Szeretnék majd kicsit bővebben a mostani életünk új fejleményeiről firkantani, ha lesz egy kis időm. s esténként 9-kor nem esek be közvetlenül a legközelebbi ágyba:)
Addig még annyit, hogy az alaszkai sorozatban volt egy visszatérő elem, mégpedig a helyi kricsmi, melyben összegyűlnek az emberek, söröznek, beszélgetnek, jól érzik magukat. Nem a részegedésért gyűlnek össze, hanem mert egyéb szórakozási lehetőség híján, jó összejönni. Hideg van, sötét van, havat kell lapátolni félnaponta egy órát, hát nem jó a melegben, vidám hangulatban dumálni, egyzserűen jól érezni magunkat? SZóval itten találtam egy ilyen helyet. Soha életemben nem volt ugynevezett "törzshelyem", de itt csütörtökönként kezd kialakulni egy ilyen. Általában nők gyűlnek össze, mert csütörtökönként kedvezményt kapnak a koktélok árából, munka után betérnek, jól érzik magukat, osztán 8-kor általában mennek is haza. (Tisztára mint régen a férfiak:)))) Mikor itt voltak, Anyát is elvittem, szerintem élvezte ő is. AZóta még többen vannak, és még sziporkázóbb a hangulat. EZ tetszik! Nem hagyják magukat az itteniek, hogy a zord időjárás az arcukra fagyassza a mosolyt. Úgy is kell:)
Szóval nem tudom, hogy miért éppen Alaszka. De kezdem kapisgálni, hogy miért éppen Maine......?
köszöntők a lá Mari nagyi:)
Szépséges köszöntőket kézbesített minap a posta, Budapestről. Köszönjük! Íme:
A csajok NÉGYÉVESEK!!!!!!!!!!
Majd irok róla, most csak a tegnapi nap beköpése Grétitől:
Magdi nagyi, Gréti, Lilla és én gyöngyöt fűztünk tegnap este. A végén Lillus - szokásához hiven belehelyezkedik Magdi nagyi ölébe, súgdos a fülébe, gondolom, hogy mennyire imádja, satöbbi. Kimutatja jól a szeretetét a kis kacér-huncut nő.
No, erre Gréti - mikor látja a nagy ölelkezést- berohan egy légycsapóval, s kiáltja: "Magdi nagyi, neked adom a legkedvesebb légycsapómat!" Hát, ő így fejezi ki a szeretetét......
A szülinapi képeket ide kattintva láthatod.
Gréti, Lilla, Samu és az Inkakakadu- az egész könyv a la Vadász Éva
Mindennapi ünnepeink
... előrebocsátom, hogy már indulásakor megtetszett Gabi blogcime. Főleg, mert a hézköznapjaikról ír. És sok közöttük ünnep. És azt gondolom, hogy ez klassz, és hogy ezt tényleg így kéne megélni. Nem rohanva, egymásra nem figyelve. Hanem úgy, hogy még egy egyszerű családi tévénézésből is lehet összebújós, pici családi "ünnep", ha olyan meghitt a hangulat.
Ez az év valahogy úgy jött össze, hogy a családi, a vallási, a nemzeti ünnepek egymás hegyén-hétén sorakoztak, és egyszerűen csak kapkodtuk a fejünket, hogy akkor most mit is magyarázzunk a gyerekeknek. Kezdődött ez év elején a lányok szülinapja, Mari nagyi szülinapja duettel, majd folytatta a Tu Bisvát ( Fák ünnepe), Sami szülinap, Purim, Március 15 és a Peszach ( zsidó húsvét). Ez egy sűrű évkezdet volt. Tavasz, nyár, és ősz eleje viszonylag eseménytelen volt.
No, onnantól azonban megint beindult a szekér:) Kezdődött ez a Halloween-nel, amely megint álarcgyártással kezdődött szülői részről.
Utána jöttek megint szülinapok, majd az évenkénti Bar Harbori őrület. Tavaly írtam már a hajnali pizsamavásárról, ez most is volt november 20-án. Kissé felöntött garattal, ezután kezdődött még a helyi ágyverseny is. Ekkor ezek a helyi szimpatikus eszementek kiguritották az ágyaikat az utcára ( itt szinte minden ágy gurulós). Ott aztán egy kiszabott távolságot kell megtenni a főutcán. EGy embernek fent kell lennie az ágyon, és négy másik tolhatja. Az időt szigorúan mérik. S persze mindenki halál vicces ruhában van, és az ágyat is felöltöztetik. Ebben az évben Gábor munkahelyének (Jackson genetikai labor) csapata nyert , akik a kétfejű egeres ággyal neveztek be. Hihetetlenül vicces volt a maga morbid valójában.
No ezek után pár nappal jött a Hálaadás. A helyi magyar népesség teljes sorát meghívtuk, szám szerint két személyt, Attilát és Bogit. Igaz, nem a pontos napon, de utána mi is megettük a magunkét és jól is éreztük magunkat:) Aznap pedig egy külön érdekes eseményen vettem részt: hálaadásnapi jógaórán. Itt nagyon sokan voltak a városból. Kábé 100 résztvevő volt, így lehetett lehetséges, hogy a végén, amikor egymás vállát fogva adtunk hálát az aktuális jólétünkért, akkor én éppen a közértbeli pénztárosnénit kaptam szomszédomnak:)
És még meg sem emésztettük ebben az évben a sok pulykát, ehettük a sok tócsnit, amit latke néven itt Hanukakor vesznek magukhoz a népek. Samu tanitónénije külön figyelt Samura e téren, és az összes karácsonyi előkészületet átforditotta az ő számára hanukai feladatokká, ennyire jófej:) A lányok ovijában, minden előzetes bejelentés és azon tudás nélkül, hogy mi zsidók vagyunk, megtartották a Hanukát. Persze azért én is bementem közben, aztán tanitottuk az aprónépet énekelni, gyertyát gyujtani, satöbbi. Nagyon tetszik, hogy ennyire nyitottak itt a népek:)
Közben még volt Apu szülinapja, s nem sokkal később meg is érkeztek a szüleim.
Most kedden volt a téli napforduló, amit az itteni idősödő hippik külön emélkezetessé tesznek egy össznépi bulival, amely jógázással, közös batyusbulival és táncolással ünnepelnek.
Osztán most meg itt van a Karácsony, melyet ugyan nem tartunk, de azért készültek erre is ajándékok azon rokonoknak és ismerősöknek akik viszont Karácsony tartók. Ugyhogy Magdi nagyi és a kiscsajok segédletével elkészitettünk sok mézeskalácsot is, ahogy kell.
Szóval, érdekes volt az év, sok-sok ünneppel, sok-sok melós hétköznappal. De volt otthonülős, semmittevés is, amit már évek óta várok, mióta gyerekeim születtek. Jó ezt is megélni. Hogy nemcsak pörögni kell a gyerekekkel. A honvágyam megvan, de csökken. Mióta otthon voltunk, és nemcsak a nosztalgikus emlékek törtek föl belőlem, hanem a békés kisvárosi élet élménye ütközött bele a nagyvárosi Pest sokszor arconcsapó valóságával, reálisabban látom az ittlétemet. Itt is jó és ott is jó. Csak másképp.
Április óta sajnos ezt árnyalja pártunk és kormányunk magasröptű teljesítménye. Nem jó irányban. Elvesztettem azt a fajta érzékelésemet, hogy ennek mi lesz a vége? Hát, aggódom... Kedves, jó ismerőseim, barátaim közül most a harmadik döntött úgy, hogy végleg elhagyja hazánkat. Mi nem ezzel a szándékkal jöttünk ide. És nem is tudom most innen megítélni, hogy az otthoni dolgok milyen módon fogják befolyásolni majd a döntéseinket. A normális barátaink panaszkodnak. Dehát mit is tenne egy magyar ember, ugye? Hát, meglátjuk.
Addig is viszont a mi kis kuckónkban szeretném továbbra is a családi békét óvni. Azáltal is, hogy a hétköznapokat emlékezetessé tesszük. Akár az ünnepek által.
És még egy: az ajándékok, melyek hozzátartoznak az ünnepekhez. Ebben az évben a legszuperebb ajándékot ugyan a gyerekeim kapták a húgomtól, de én legalább annyira örültem/örülök neki, mint ők! Irt nekik egy mesekönyvet, ami róluk szól, zseniális! Engedélyével, most minden nap egy-egy oldalt itt közszemlére teszek, hogy Ti is élvezzétek. Ez most tehát a következő napokat fogja emélkezetessé tenni. Ajándék Nektek!
Meghitt Ünnepeket Mindenkinek!
Eszter
Találtam, megosztom:)
RObi blogján akadtam erre a csodálatos szösszenetre:
Egy család kiköltözik az USÁ-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, mert megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. – mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki… Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. -így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.?
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm…Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci-boci tarka, se füle, se farka…
- …és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek? – Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap…kertek alatt a ludaink megfagynak.
A Facebookon meg a következő viszont nagyon is kedves versre az Álommanóról:
"Lopva oson, fut az ágyon,a szépen vetett noszolyákon.
Hogy ne vedd észre halkan lépdel,azt fürkészi merre nézel.Nagy zsák a vállán, úgy áll a párnán.Ott áll türelmesen várva,így telik az éjszakája.
Amikor már ásításod látja,kinyílik a mesék zs ákja.Van ott álom mesés, s fakó, hogy mennyi szép nem is elmondható.Szépen benyúl szűk zsebébe, álomport vesz kis kezébe.Esti álmod kiválasztja,a szemedre ráragasztja,
meghinti szép álomporral,aztán gyorsan tovanyargal. "Nektek is nyugodalmas jóéccakát:)
életképek
Megyünk az utcán, két kiscsaj elöl csacsog. Hirtelen meglátnak egy szép kapu két oldalán két óriási fém-madarat.
HIrtelen megváltozik a hangulat, mint jól értesült kis tudósok- a bátyjuktól tanulván- elmélkednek:
"Te, Lilla, ez parlagi sas?" Mondja Gréti.
"Nem, ez biztosan szirti."
"Nem, szerintem parlagi."
"Majd megnézem a madaraskönyvben." Fejezi be Lillus.
................................................................................................................
Grétike nagy változás után van. Elkezdett kitartóbban figyelni ugyanis. Nem mintha a társasjáték lekötné, de a saját kis mulatságai- főleg szinezés, festés- akár félóráig is.
Szóval a múlt hétvégén vagy 5 képet festett. Arra koncentrált, hogy minél több temperát vigyen fel a papirra, és egy icipici kis foltot se hagyjon üresen. Az egyik festményére kizárólag sárga festéket vitt fel.
Megkérdezem tőle naivan:
"Gréti, ez mit ábrázol?"
Ő pedig, a szakértők szinte lenéző önbizalmával feleli:
"Nem látod? EZ egy sárga nejlonzacskó."
:)
............................................................................................................................
Gréti felkelt pár napja, és azt mondja nekem:
"Anya,én nem gyerek vagyok, hanem hómanó!"
"És pulykákat eszek."
Aznap volt hálaadás. Másnap tényleg leesett a hó:) Valamit tud ez a gyerek:)
..........................................................................................................................
Oviban megkérdezték a gyerekeket, hogy ki miért/minek hálás. (Mondjuk ezt még magyarul is magyaráznom kellett nekik, nemhogy angolul...........)
Lilla azt válaszolta: a családjáért.
Gréti válasza: a pulykákért.
No comment:)
............................................................................................................................
Samu mostanában könyveket készít. Összefoglaló dinóhatározót küldött Peti nagybátyja szülinapjára például. Ebben minden lapra rárajzolt egy dinót, leirta a latin nevét, és egy szerinte fontos tulajdonságát (pl. vérszomjas). Nagyon vicces volt az is.
De a legmulatságosabb szerintem a "Veszedelmek az Ősvilágból" cimű könyve, amiből itt be is mutatok egy pár oldalt.Ez egy létező könyv, amit édesapja olvasott még zsenge ifjúkorában, és a lényegét ismertette mostanában Samunak.
A szöveget Samu helyesirásával idemásolom. A számok az oldalalakat jelentik, minden mondatot másik oldalra írt és illusztrált:
1. Volt ecer néhány fijú és lány, felültek a vonatra.
2. Ecercsakpukanásthalotak. Púúúúúk
3. Eltűntavonat. Meglátakegy dinót
4. A dinó ráuk támat
5. Pisztolyal lelőték a dinót. Dúúúúúúúr
6. Ezzel megmentetékavilágot.
Szerintem zseniális:)
Zizeg Samuban egy kis üzleti érzék is, mert ráírta a borítóra, hogy eladó, és 123456 az ára:)
.............................................................................................................................
Egyébként Samu teljesen kinőtt értelmileg a kisgyerekkorból. Kifejezetten nem szereti, ha piciként bánunk vele, vagy valaki oly módon közelit felé, mint pl. a lányokhoz kell még. Szóval semmi gügyögés, szinte felnőtt férfi ez a kis Hüvelyk Mátyás:)
Jól szemlélteti a következő történet:
Olvasok a gyerekeknek Hanukáról, és az egyik könyvben azt találjuk, hogy a hagyományos tócsnin ( itt latkénak hivják) kivűl az anyuka cseresznyés fánkot süt a gyerekeknek.
Erre Sami megszólal:
"Anya, nem azt mondtad egyszer, hogy minden gyümölcsöt akkor kell enni, amikor érik? "
"De" - mondom.
"Akkor, hogyan lehet, hogy az anyuka cseresznyéset süt, amikor Hanukakor nem érik cseresznye?"
Ennyi:)
...................................................................................................................................
S akkor még Lillától egy aranyköpés. Mostanában hihetetlenül válogat, szinte megint csak szénhidrátokon él. Vannak dolgok, amit kb. kétéves kora óta meg sem kóstol. Ilyen például a sárgarépa főzve- de mondjuk erre lelkem rajta, én is utáltam kiskoromban:). Kérdezem tőle miért:
"Kicsit szeretem. Ööööööö. Nagyon nem szeretem."
Értem én:)
háborgásaim 2. - háboritott szülés
Kaptam kérdést, mi a véleményem Geréb Ágnes ügyéről. Leírom, bár korántsem törekszem a teljességre.
Legelőször is, szét kell választani a kérdést. Mi is a véleményem az otthonszülésről általában, ezzel fogom kezdeni. Aztán mi a személyes tapasztalatom erről Magyarországon, ezzel folytatom. A következő alkérdés, hogy mi a véleményem Geréb Ágnes fogvatartásáról immáron hetek óta. S legvégül, hogy mit gondolok róla személyesen- mert volt alkalmam megismerni- s ráadásul nőgyógyászként.
1. Otthonszülésről- általában
Az a véleményem, hogy mindez elsősorban és mindenekelőtt: szabad választás joga. Hasonlóképpen a vallásom, a politikai nézeteim tárgyához, nem lehet kötelezővé tenni. Mint ahogy az abortuszkérdést sem lehet felülről elintézni és ahogy nem kéne előírni azt sem, hogy hol szeretnék meghalni, urambocsá' gyereket nemzeni.
Ha az ember a fenti szöveget elmondja, rögvest megkapja a biztonságról szóló kifogást. Főleg a babáét. Igenám, de a baba biztonsága sokszor múlik azon, hogy a mama miként érzi magát. Márpedig a szülésnek ott kellene történnie, ahol a mama biztonságban érzi magát. Ugyanis akkor fogja a legkevesebb stressz érni, ami nagyban befolyásolja a szülés menetét. S ha kevés stressz éri a vajúdást például, akkor kevesebb beavatkozást fog javasolni (urambocsá' előírni) az orvos. S mint tudjuk ma már minél kevesebb a bármilyen(!) beavatkozás a természet dolgába, annál kevésbé valószinű egy esetleges - nem kívánt- császármetszés.
A szülésfelkészitőn el szoktam mondani, hogy a szülés akkor folyik le természetesen, a maga ütemében, ha a körülmények hasonlók, mint a gyermek elkészültekor. Annyira szerintem mindenki ismeri magát, hogy intim helyzetben mely körülmények lazítják el. Ha például valakit egyáltalán nem zavarnak ekkor a külső körülmények, mert annyira el tud a saját világában merülni: nos, ők lesznek valószinűleg a szerencsések, akiknek mindegy, hogy hol szülnek.
Nagyon fontos megemliteni az szülő nő hitét, meggyőződését abban, hogy vajon mennyire lesz képes megküzdeni a fájdalommal, fáradtsággal, satöbbi. Ha bízik ugyanis magában e tekintetben, s kevésbé helyezi ezt a hitet és bizalmat az orvosba, hanem inkább magába (belső kontrollos), akkor megint csak valószínűbb, hogy kevésbé fontos neki, hogy hol fog szülni.
A kontroll/önkontroll kérdése még egy szempontból rendkivűl fontos. A háborítatlan szülés egy pontján ugyanis- hasonlóképpen egy jólsikerült szeretkezéshez- eleresztjük a tudatos önkontrollunkat. Átadjuk magunkat valami ismeretlennek, egy erőnek, az Anyatermészetnek, Istennek, az Egyesülésnek, kinek mi tetszik, amihez megintcsak valamiféle hit és bizalom kell. Hiszen egy mai, sikeres fiatal nő, aki maga irányitja az életét, a programjait, tervezi a karrierjét, kontrollálja a párkapcsolatát is sokszor(!), nem biztos, hogy könnyen veszi ezt a fajta önátadást. Ismerni vagyunk kénytelenek önmagunkat is ebből a szempontból. SIkerült-e már egyszer becsiccsentenünk vagy akár berúgnunk például? Belefeledkeztünk -e már moziba, egy erdei sétába, imába, egy jó beszélgetésbe, szerelmesünk szemébe úgy, hogy fogalmunk se volt arról, mennyi idő telt el? Ezek mind jelzések arról, hogy már voltak olyan pillanatok életünkben, amikor sikerült elengednünk az önkontrollt.
S ez is elengedhetetlen a szüléshez. Hiszen ez egy ÚJ ÉLET kapuja, nemcsak a babáé, hanem az anyáé is. Ha a terhesség, vagy a szülés alatt nem jutunk el idáig spirituálisan, szerintem sokkal nehezebb lesz azt elfogadni, hogy a kontroll most már inkább a babánál lesz-főként az első hónapokban. Nem a saját, hanem az ő igényei fogják alakitani az életet. Egymásra kell hangolódnunk, s ebben segít a a szülés alatt megélt összehangolódás is, amihez ez a fajta önátadás is fontos lehet.
Vajúdás alatt egy másik igen fontos élmény ér bennünket- s ez a fájdalom. Ha a megéljük, megértjük, hogy ez egy fontos jelzés a testünkből, ami az előbb említett összehangolódás egyik mozgatórugója. Az ember lánya e helyzetben ugyanis azt fogja tenni- persze csak ha nem nyomja el mesterségesen a fájdalomérzetet- azokat a testhelyzeteket fogja felvenni, ami a baba útját segítik. Fontos élmény a fájdalom csúcspontja- ekkor a legtöbben, elcsigázódnak, feladják, elküldik párjukat melegebb éghajlatra. Ez egy természetes pontja a vajúdásnak. És az is, hogy van tovább! Mint ahogy pár hónappal később a totál elcsigázott, kialvatlan édesanyának is van ilyen élménye: most kész vagyok, szétesek, beteszem ezt a sírómasinát a szekrénybe. De milyen más az annak a nőnek, aki tudja, megélte már, hogy a legkeservesebb fájdalom után is van továbblépés......
A várandósság, a szülés, a vajúdás fájdalma természetes folyamat- hasonlóan más testi folyamatokhoz, pl. emésztés, ürités. Akkor is lefolyik legtöbbször, ha semmilyen beavatkozás nem történik. Dehát persze tagadhatatlan, hogy vannak- s sokan vannak kortársaim, akik inkább kórképnek érzik. Egy kórkép, ami kórházi ellátást igényelhet, és szerintük műtéti úton lesz vége. Tegyék, lelkük rajta.
És akkor itt el is jutunk a szokásainkhoz. Mai életünkben megszoktuk, hogy ha gáz van, fáj valami, gyorsan "bekapjunk valamit". Ez a szokás. Jó? Megszoktuk, hogy kis hazánkban a kórházban sutyiban fizetünk az orvosoknak. EZ jó? Megszoktuk, hogy kevés beleszólásunk van abba, hogy mi történik a fejünk felett. Ez jó? Megszoktuk, hogy iskoláinkban - tisztelet a kivételnek- rendre, fegyelemre oktatnak, ahelyett, hogy gyakorlati ismereteket, és önbizalmat kapnánk. Ez jó? Megszoktuk, hogy orvosnak, tanárnak, rendőrnek, ügyvédnek mindig igaza van. EZ jó?
És azt is megszoktuk, hogy életünk legintimebb, legkiszolgáltatottabb helyzeteiben, - nagyműtétek esetén, szülésünkkor, életünk végén- a kórházi személyzettől- megint tisztelet minden kivételnek- sokszor igen kevés megértéssel találkozunk. Ez jó?
Azt szokták meg már anyáink is, hogy kórházban kell szülni. Hogy nem érinthetik meg az újszülöttjeiket születésük után közvetlenül. Hogy három óránként hozzák etetni a kicsiket. Hogy a tej szűkössége miatt rögvest adjanak híg tehéntejet nekünk. EMBEREK, LYÁNYOK, ASSZONYOK! Mi igy születtünk, könyörgöm! Ezek generációs emlékek. És az orvosaink is.igy születtek és igy szülesztenek. A legtöbb szülész- nőgyógyász orvos férfi- főként a klinikákon dolgozók- életükben nem láttak háborítatlan születést. Ez tény. Ezt szokták meg. Ezt szoktuk meg.
Hány és hány ilyen kérdés van még Magyarországon? Hihetetlen sok. Azért mert megszoktunk valamit, az még nem biztos, hogy jó. Lehet változtatni.
Az pedig a mi generációnk sajátja már, hogy egyre idősebb korra várható az első gyermek világra hozatala, ami egyre nagyobb kockázatokkal jár. S e gyermekek nagy része nem természetes úton fogan. S sokszor ez a kockázatos első szülés, valószinűleg az egyetlen lesz. Nyilvánvaló, hogy a biztonsági faktorok erősen beleszólnak a dolgokba. Mégpedig az, hogy ép gyermek legyen az az egy. Kérdés, hogy milyen áron? - erről majd egy másik bejegyzésben.
Hihetetlen alacsony az informáltság szintje a természetes terhességről, és szülésről. Szerintem sokan nincsenek tisztában az epidurális érzéstelenítés, a szülésinditás, az oxitocinos rásegítés, és a császármetszés valós következményeivel. (Csak egy gondolat: a mesterséges oxitocin gátolja az anyában keletkező oxitocinhormon felszabadulását, melyről sok kutató azt találta, hogy az anya-gyermek kapcsolat fő mozgatója, "szeretethormon". Nagyon fontos lenne, ha minél több fiatal lány valós képet kaphatna erről a témáról még a gyerekvállalás előtt. (És persze, ha a menstruáció, a természetes idomok, a testi szerelem természetessége és lelki oldala komoly megismerendő téma és önismereti stúdiumok anyaga lehetne már általános iskolában. Nem pusztán bebiflázandó biológiaórai tananyag............)
Az előzőekből talán kiderül, hogy háborítatlan szüléshez az információk mellett szükség van még lelki fölkészülésre is. Valamint elengedhetetlen, hogy saját testéről ( testtudat) is legyen tapasztalata az illető édesanyának. Mindezek persze még ősanyáinkban - mint ahogy természeti népeknél a mai napig is- teljesen tudattalanul is megvoltak/vannak.
Tehát, jómagam azt gondolom az otthonszülésről, hogyha minden feltétel adott hozzá, normális, problémamentes terhesség, és a 38. hét után jár a terhesség, és a fenti dolgok ismerősen hangzanak a mamának, akkor ha ő biztonságban érzi magát otthon egy bábával, akkor nyugodtan próbálja meg. (Bizom benne, hogy pár év mulva megteheti Magyarországon is)
S azt is remélem, hogy ez nem kirívó eset lesz, hanem egyre több nő természetes választása. Persze, nincsenek illúzióim, és minden fenti generációs aggályom is afelé hajt, hogy erre 1-5 százaléknál nagyobb esélyt ne adjak.
Abban is nagyon bízom, hogy egyre több olyan kórház lesz, ahol nemcsak bababarát lesz a személyzet, hanem mamabarát is:) Több türelem, több szeretet, több emberi jelenlét veszi körül a szülő anyákat. És kevesebb kórházi tárgy, rideg fény, és hang, utasítás és megszégyenítés. És hogy a tapasztalt ( szülész)női jelenlét és energia pozitív és nyilvánvaló hatásával senki nem fog vitatkozni. És nem pénzkérdés lesz az ellátás milyensége......De ezekről majd egy másik bejegyzésben........
Ihletőim e témában:
Ina May Gaskin munkássága és magyarul is megjelent könyve: Útmutató szüléshez
Michel Odent munkái, főként: Császármetszés
Felicitas blogja: ww.felicitasz.blog.hu
www.szules.hu
Hoppál Bori munkája és honlapja: www.noitestcsodai.hu
és nem utolsósorban az Alma utcai Születésház szülésfelkészitői
Háborgásaim ..........1.
Beszélgetés Feldmár ANdrással. Itt lehet megtekinteni. Aztán majd én is jól leirom mindenről a véleményem nemsokára:)
Egy reggeli beszélgetés Feldmár Andrással from kecsua csomó on Vimeo.
Miért nőtt többszörösére a májam?
1. Mert két darab fogadóórán is voltam múlt héten.
2. Mert újból elmentem a gyerkőcökkel a rendszeres könyvtári foglalkozásra (story-time)
1.
Az oviban szerdán voltam Ms. Edith-nél a főóvónéninél. NAgyon sok pozitiv dolgot hallottam a csajokról. Elmondta nekem, hogy igazából ő tartott attól, hogy miként fognak becsatlakozni a lyányok az oviscsoportba.
-Egyrészt azért, mert minden új ovisnak nehéz a kezdés.- Ez most úgy tűnik csak Grétikénél igaz, ő klasszikus undoritiszjegyeket is mutat.
-Másrészt, mert egy hónappal később kezdték, mint a többiek.- Ez teljesen sima ügy volt.
-Harmadrészt, mert nem beszélték a nyelvet.- Nem mintha, most folyékonyak lennének, de szerinte sokkal kevesebbet kell mutogatni. Egészen sokat értenek szerinte, s igen sok szót ismétel mindkettő. Lillus különösen aktiv e téren, részt vesz a foglalkozásokon, énekel, "cseveg" az ő kis szintjén. (Ami a legviccesebb, hogy csütörtökönként francia foglalkozás is van, a szülők kérésére - no comment:(- igy a csajok néhány francia szóval is gazdagabbak.
-Negyedrészt az ikerhatás miatt. Edith tartott tőle, hogy egymást közt játszanak majd a fentiek miatt, és magyarul beszélgetnek egymással. Hát ez eddig nem jött be. A helyzet azt, hogy - pont megforditva a családban már általunk megismert viselkedésükkel- Lillus nagyon nyitott, barátkozós, dumálós. Grétike pedig hallgatag, csendes, abszolút elzárkozó eleddig a foglalkozásokon is. Szóval Lillus viselkedése miatt, Grétike egy kicsit egyedül is marad..... (Ezt már egyszer Magarországon is megfigyeltem........... ) Viszont ugye idehaza, a nagy érzelmi biztonságban, Gréti totál felszabadult, be nem áll a szája.
Ami furcsa, hogy Edith azt javasolta, hogy vizsgáltassam ki Grétit, mert szerinte a gyerek egyfolytában éhes és álmos. Hát mondtam, hogy otthon sincs ez nagyon másképp.......... De lehet, hogy őt tényleg kimeriti a sok új inger. Mindegy, úgyis el szeretném őket cibálni influenza oltásra jövő héten, hát lehet, hogy levetetek neki egy csepp vért.
A suliban csütörtökön voltam Ms. Dyernél igazi fogadóórán.
(Utolsó hasonló emlékeim a rendszerváltás környékéről adódnak- amikor húgom osztályában voltam szülőin, ez komoly:))))
Naszóval, nagyon komoly volt az egész, nem ám kivánságra megy, hanem minden szülő be van rendelve 20 percre minimum. Ottan aztán szembesül egy szinte igazi "teljesitményértékelés a gyakorlatban" profi szeminárium első foglalkozásával (komolyan, egy magyar multis tréning kutya ehhez képest:) Egy célkitűzőlapot nyújtott oda tannéni, amiben Samu már beirta a saját célját- ld. később, és alá is irta. A következő sorokban tannéni gépelte le a gyermekkel kapcsolatos féléves céljait, és ő is aláirta. Majd nekem, mint szülőnek kellett megtennem ugyanezt. Nagyon komoly, mi? Szerintem van értelme, na.
Összefoglalva, hogy mit is hallottam Samiról?
- Nagyon gyorsan alkalmazkodott a változásokhoz.
- Egyre bátrabb, egyre többet játszik a többiekkel.
- Nyitott, jókedvű, boldog gyermek:)
- A nyelvi értést ( anyanyelvit- persze) vizsgálták a gyerekeknél, ahol természetesen Sami eléggé alulteljesitett. Ez főként a határozószavakra, melléknevekre koncentrált. Tannéni szerint ez nem is gond. Két hónapja jár suliba:) Egyébként kedves gyermekünk elfelejtette nekünk emliteni, hogy heti kétszer különtanárral angolozik együtt egy kis kinai osztálytársával....:)
- Olvasásból a legjobb csoportban van. Az év végére a kicsiknek egy un. 4. szintet kell elérniük. Sami most a 3. szinten van három kis társával együtt. Be kell látnom, hogy angolul az anyanyelvűeknek is sokkal nehezebb megtanulni olvasni, irni, mint nekünk magyarul.
- Angolul magyar helyesírással ir, ami szerintem elég vicces. Tanárnéni szerint semmi gond, ne vicceljek! Szerinte, ha Sami egyik osztálytársa képes lenne magától az ANIMALS szót ENIMELZ helyesírással leirni már ( mint most Samu), akkor ő már igen boldog lenne:)
- Ms Dyer szerint matekból különösen értelmes.
- A rajzolás és az irás a többiek fölé emeli szerinte, ami jól kompenzálja azt, hogy még kevésbé tud beszélgetni. A többiek előtt szerinte van egy nimbusza.
- A legfőképpen az értő olvasásra koncentrálnak, odáig kell eljutniuk a gyerekeknek év végéig, hogy rövidebb olvasmányaikat ( 5-6 mondatból álló könyveket kapnak otthoni olvasásra kölcsön) részletes kérdezés nélkül el tudják mesélni.... (Hasonlitsuk csak ezt össze a magyar helyzettel.... Még csak 5,5- 6 évesek..... Nagyon mások itt a követelmények, na.....) Tannéni szerint az értő olvasásban is jól áll Samu magához és a többiekhez képest is. ( Ja, ezt különösen értékelem, hogy mindenkit saját magához képest értékelnek leginkább, nincs bezzegezés, fú de utáltam kiskoromban:)
Nohát, dagadtam a büszkeségtől, de azért nagyjából ezt kapiskáltam is:)
Osztán Ms. Dyer előadta, hogy Samu mit szeretett volna először célként rögziteni: Szeretne megtanulni repülni!. Erről tannéni lebeszélte, helyette végül az olvasás elsajátitását jelölték meg:)
Ms. Dyer jó részletesen leirta a saját célkitűzéseit Samuval kapcsolatban.
Majd én következtem, és elmondtam neki, hogy szerintem nagyjából tisztában vagyok a fiam képességeivel, s nagyon nem szorongok miatta:) Viszont ezerszer fontosabbnak tartom, hogy jól érezze magát, hogy megkedvelje a társait, legyen önbizalma, szeressen iskolába járni. Szóval ezt irtam le célként is. Remélem, hgoy sikerül, és ugy érzem, hgoy jó úton is járunk ez ügyben.
2.
AZ előzőeket támasztotta alá a könyvtári tapasztalatom. Mindhárom gyerek rengeteget fejlődött az angol nyelvben. A mesélő nénire való odafigyelés, a koncentráció terjedelme, ereje, és ideje is sokat fejlődött. Samu különösen kiemelkedett, gyakorlatilag társalogni tudott a meséről a mesemondó nénivel. Ezt nagyon klassz és megerősitő volt látnom:) Talán Grétike még az, akinek a figyelme nem annyira tartós még, de szerintem ez az abszolút normális az ő életkorában, inkább Lilla az, aki folyton "túlteljesít".
Szóval, ki kellett irnom ezt most magamból, mert kinek is dicskekedjek itten? Különben sem igen kedvelem a dicsekvő anyákat:) Tudjátok, akik már a kéthónapos gyerekük mimikáját is összehasonlitják a többiekkel.... De talán bocsánatos a bűnöm, ha ide leirom:) Nem mondhatom el senkinek - max. Gábor- elmondom hát mindenkinek!
Jóéjt, és legyetek büszkék arra, ami van!
Egy büszke mami
